A békés tüntetésünk nem fajult Beck magánháborújává, ugyanis a rendőrség közbelépett, és átküldött minket a körút másik oldalára, mert szerintük oda szól a területfoglalás. Mellékes, hogy ide is volt engedélyünk, de engedelmeskedtünk.
Ez több szempontból is nyertes döntés volt.
- Megszabadultunk Beck ideggyenge sleppjétől.
- Sokkal több járókelő volt a mi oldalunkon.
- Árnyékban voltunk
Az egyetlen beszivárgónk két perc alatt kompromittálta magát, ami valószínűleg nemzetközi rekord. Voltak feltűnő, és kevésbe feltűnő megfigyelőink. A kamerázgató, monomán (Mi a bűnöd?) angoltanárunk. Illetve a közeli kajáldából is megfigyeltek minket.
Időnként jött pár szcidióta agitálni. Érdekesek voltak, mert bővebb szókinccsel rendelkeztek, mint a tanár, beszélgettünk, mentek a dolgukra. A járókelőek nagyon pozitívan reagáltak kicsiny tüntetésünkre. Többen biztosítottak támogatásukról pár kedves szóval, mosollyal.
Ahogy néztem az átlag járókelő tőlünk elfogadta a szóróanyagot, a szciktől kevésbé. Az út túloldalán több embert láttam, akik, amikor meglátták a szcis osztogatókat, megszaporázták a lépteiket. Ilyen a mi oldalunkon nem történt. Fura.
Sokan voltunk. Egyre szervezettebbek vagyunk. Láttatjuk magunkat. Szorosabbra fűztük a kapcsolatokat. A következővel már nagyon odacsapunk.
Számíts ránk!